A vészhelyzettel kapcsolatos kijárási korlátozások gyakorlati ellenőrzése során szerzett tapasztalatok, valamint a Dunai Vízirendészethez érkező kérdések, állampolgári vélemények alapján ismételten áttekintettük a vízhez és vízpartokhoz köthető élethelyzeteket, azok jogi vonatkozását.
Ezzel kapcsolatban a Dunai Vízirendészet véleménye – és nem állásfoglalása – az, hogy a kijárási korlátozásról szóló 71/2020. (III.27.) Korm. rend. alap mondanivalója a 3. §-ban érhető tetten, mely szerint a lakóhely, tartózkodási hely elhagyása csak nagyon indokolt alapos okok alapján lehetséges. E szerint tehát alaphelyzet az, hogy az állampolgár ideje nagy részét az alábbiakban felsorolt alapos indokokat nem számítva a lakóhelyén, tartózkodási helyén a lakásában tölti. A jogalkotó a 4.§-ban különböző szükségleteket, célokat határozott meg, amelyek esetében engedélyezi a 3. §-ban meghatározott lakhely elhagyását az itt meghatározott szükségletek, létfenntartási célok biztosítása érdekében.
A teljesség igénye nélkül - röviden összefoglalva - ilyen alapos indokok pl. a munkavégzés, egészségügyi ellátás, szolgáltatás igénybevétele, élelem és higiéniás termékek beszerzése, gyógyszer, gyógyászati segédeszközök vásárlása, a helyváltoztatáshoz szükséges gépjármű fenntartásával kapcsolatos dolgok, ide értve az üzemanyag beszerzését, dohánytermék beszerzése, hulladék-kezeléssel összefüggő dolgok, szülői jogok, kötelezettségek, házi állatok ellátása, egyéni szabadidős sporttevékenység.
Az állampolgárok alapvetően ezen alapos indokokat jól és megfelelően értelmezik, azonban a szabadidős egyéni sporttevékenység – noha az 5. §-ban külön kifejtésre is kerül – sok esetben félreértelmeződik. Nagyon sokan az egyéni szabadidős sporttevékenységet összekeverik az egyéni szabadidős tevékenységgel, amely takarhatja a sportot is, de attól lényegesen el is különülhet.
Megítélésünk szerint az egyéni szabadidős sporttevékenység lényegében a nem versenyszerű, nem hivatásszerűen űzött sportot jelöli, hanem az egyéni testedzés hobbi szinten való végrehajtását jelenti.
Ennek megfelelően a vízen folytatott tevékenységek közül egyéni szabadidős sporttevékenységnek minősül a kézi hajtású és vitorlás vízi járművekkel való közlekedés (kajak-kenu, evezős, szkiff, dublo, triplett), motoros és nem motoros vízi sporteszközök (SUP, szörf, jet-ski) használata. Kisgéphajók esetében a vízisí és hasonló (fánk, tube) eszközök vontatása tartozik ide. Mindezek mellett a horgásztevékenység – mint sporthorgászat – szintén így ítélendő meg. Azonban ezek a tevékenységek csak az adott területet szabályozó jogszabályok és rendelkezések betartása mellett végezhetők (pl. motoros vízi sporteszközök csak a kijelölt területen üzemeltethetők, szükséges képesítések, engedélyek megléte, stb.)
A vízisíelésnél, vízi sporteszköz használatánál, valamint a csónakból történő horgászásnál természetesen a tevékenységhez szükséges feltételeknek is meg kell felelni pl. horgász engedéllyel kell rendelkezni vagy figyelő személy alkalmazása a síelésnél. További fontos kritérium, hogy a lehető legrövidebb időn és útvonalon el kell érni az igénybe venni kívánt vízterületet, és a konkrét sporttevékenységet meg kell kezdeni, majd annak befejezését követően szintén a legrövidebb útvonalon el kell hagyni a vízterületet.
Ugyan szabadidős tevékenység a kis- és nagyhajók kedvtelési célú közlekedése, sétahajózása, illetőleg a vízpartokon történő napozás, piknikezés és egyéb csoportosulás, azonban ezek nem tekinthetőek a kijárási korlátozásról szóló 71/2020. (III.27.) Korm. rendeletben meghatározott szabadidős sporttevékenységnek, így azok nem folytathatóak.
Végezetül szeretném leszögezni, hogy a Rendőrség nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó, így a hatályban lévő jogszabályokat megfelelő interpretáció után betartja, betartatja, és nem vizsgálja azt, hogy mely cselekmény veszélyes, vagy nem veszélyes a vírus terjedése szempontjából.
Kérem fenti véleményünk figyelembevételét a vészhelyzeti időszakában történő vízen való tartózkodása során.